3. típusú találkozások

Első napomon New Yorkban korábban keltem mint a többiek. Ők fáradtak voltak, én nem, és nem akartam aludni amikor itt vagyok egy ilyen városban. Tehát egyedül kezdtem el a városnézést. Elsőként a szabadság szobor mellett elhaladó kompot céloztam meg. És végül mégsem kellett egyedül mennem, mert ott találkoztam 4 gyerekfelügyelővel a táborból. Wow! Örültem nekik, meg látszólag ők is nekem, igaz 3 mondatnál többet nem váltottunk előtte. Most se mivel ezzel a walesi, skót, észak-angol akcentussal nem tudok megbírkózni.

Általában egyedül mentem, és néztem meg a várost. Számomra ez a legélvezhetőbb, nem mintha antiszociális lennék, de szeretek a saját tempómban, saját stílusomban megnézni egy várost. Nyílván ennek nagyobb volt a valószínűsége, de azért jó poén volt amikor összetalalálkoztam a csapat egyik felével a Madison Square Gardennél.

Következő állomás már San Francisco. Volt egy munkatársunk, aki 1 évet töltött itt középsuliban,és most visszatér kicsit. Sétálunk a móló felé, és látjuk, hogy ő áll a zebra másik felénél.Nem tud lerázni minket olyan könnyen. :)

De a kedvencem tegnap történt. Épp bámészkodok a Golden Gate híd közepén. Egyszercsak balra nézek, látom, hogy olyan ismerős járással valaki sétál felém, "hol van már a következő kocsma, inni akarok egy sört tekintettel". És hát nem a Fenyő volt az? :) Tudtam, hogy ő is SF-ban van, de azért elég kemény, pont ott, pont akkor összetalálkozni.